思い出 ----- Omoide

VÉGRE KÉSZ A HAJAM!!!

Nos, igen, ezelőtt raszta hajam volt. Kb másfél évig hordtam a fejemen.
Az elején még minden rendben volt, de ahogy teltek a hónapok, egyre kevesebbet foglalkoztam vele. Azon kaptam a hajamat, hogy a szálak össze-vissza állnak ki a tincsekből. Ugyebár, a heti egy mosás "elég" egy ilyen hajnak, különben teljesen szétjönne. Sajnos, mondanom sem kell, ez nagyon nem higiénikus!
A hajam teljesen kiszáradt és roncsolódott. A csúcs az volt, amikor lustaságból nem horgoltam meg, hanem technokollal, pillanatragasztóval és rasztavaxszal kenegettem a tövét, hogy ne kelljen újrahorgolni. Az nagyon durva volt, amikor a tincsemet véletlenül hozzáragasztottam a fejemhez és az ujjamhoz is. Már kezdtem magamat szarul érezni, ráadásul olyan alakok jelentek meg körülöttem, akiknek nagyon nem kellett volna. Azt gondolták, "ennek raszta haja van, ez tuti benne lesz mindenben"         ˇ.ˇ

Így hát elhatároztam, hogy kibontom a hajam. Igen, de hogyan?

Kellékek: olló, kétféle bolhafésű (nem vicc, azóta is ilyet használok), harapófogó (!!!), körömlakklemosó. Persze, acetonmentes cuccal mit kezdjek az azóta kővé száradt ragaccsal??
Úgy kezdtem, hogy levágtam az összes tincsemet egy arasznyira. Ezek a részek már öregek voltak, nem lehetett volna helyrehozni, így csak a "frissebb" maradt. Aztán szépen, tincsről tincsre haladva elkezdtem kibontogatni. Volt olyan, hogy egy nap csak egyet bontottam ki, de aztán nekifogtunk a hugommal, és Jimmy Hendrix sérót varázsoltunk Bob Marley-éből.

1: A harapófogóval viszonylag por állagúvá törtem a ragasztót.
2: Elkezdtem fésülgetni. Minden harmadik után elmentem bevizezni a hajam, aminek köszönhetően a tincsek belsejébe jutott wax  *eci-állagúvá ázott.
3: A ragasztós résznél rendszerint letéptem a fejemet, de ha azt nem , akkor a fél tincset minimum. A végén hozzászoktam a fájdalomhoz.

Statisztika:
- 60 tincsem volt
- kb 10 órába tellett kibontani
- 4-6 tincs/óra "sebességgel" haladtunk, de volt, ami fél órába tellett

Amikor készen lettünk, nagyon boldog voltam... egy percig. Ugyanis sajnos nagyon-nagyon-nagyon göndör hajam van. Iszonyatosan utálom, de ezt az állapotot sem lehetett fönntartani. Nem léreztem, hogy összhangban lenne a külsőm és a belsőm. (Mielőtt elkezdesz izélni: amikor megcsináltattam, abszolút benne voltam ebben a témában, de mostanra teljesen megváltozott a véleménye. Azért vagyok fiatal, hogy alakuljak és megtaláljam az utam.)
Mély depresszióba estem amiatt, hogy a laza rasztából megint egy idétlen birka lettem. Anyáék csak nevettek rajtam, hogy jaj de cuki vagyok, de ettől csak rosszabb lett. :'(

Fogtam magam, elmentem a fodrászhoz. Szerinte is teljesen természetellenes a hajam. xD Sajnos, alig tudott rajta valamit egyenesíteni. (majd rakok föl képet)
Napi egy óra kell ahhoz, hogy három órára nézzen ki valahogy, de aztán rögtön összeugrik. :S

Ha van valaki, aki hasonló problémával küzd (remélem nincs, mert nagyon sz*r), akkor írjon, kereshetnénk együtt megoldást, vagy ha valaki tud valami bevált módszert, nagyon kérem, segítsen!
 

Hol is kezdjem?

Megszülettem... Abba a lakásba, amit Anya eltartási szerződéssel szerzett.

Anyukám nagyon örült nekem, de apának mindíg is terhet jelentett vigyázni rám vagy etetni, hogy a pelenkázásról ne is beszéljek. 2 év és 3 hónap múlva megszületett a hugom. Apa nemsokára alkoholfüggő lett, a 7 estéből 5 estét a kocsmában töltött. Sok munkahelyről küldték el megbízhatatlansága miatt, és ezért jóformán Anya tartott el minket az egy szem fizetéséből.

Kb 6 éves lehettem, amikor a szüleink vettek egy házat Cinkota mellett. Se víz, se villany... de a jólevegő. (Közben kiderült, hogy a telek szanálásra van ítélve, amit ugye elfelejtettek közölni velünk a vétel elött.) Amíg nem volt kész, addig Szilasligeten laktunk egy barátunknál. Egy dolog még most is élénken él bennem: Apa részegen vitt haza minket a trabival, és az út közepén kitett minket, hogy ne lássuk, hogy sír, és elhajtott, mi meg fussunk utána... Emlékeim szerint akkor kezdtek nagyon eldurvulni a dolgok. Egy este Apa megütötte anyát - nem először. Akkor telhetett be a pohár.
Mind egy, kész lett a ház, beköltöztünk. Apával naponta jártunk a szomszédba vízért a trabanttal, meg mentünk akksit tölteni, hogy villanyunk legyen. Én akkor már elsős vagy másodikos voltam.
A közelben egy igen aktív zugkocsma működött. Apa minden őszi és téli (ugye, ha hideg van, nem igazán van munka a burkolóknak) estéjét ott töltötte, miköben Anya az operában énekelt (nem olyan virágos világ ez, mint ahogy sokan képzelik), és ott kellett hagynia minket, mert ugyebár egy fizetésből éltünk. Befűtött a kályhába, de már lassan kezdett kihülni a ház. 11 felé hazaért apa, tajtrészegen. A hugomat bevitte játszani a szobába, én meg adjak kaját neki meg a kutyának, melegítsek fürdővizet, masszírozzam meg, stb... ÉS EZT majdnem MINDEN NAP!

A csúcs az volt, amikor egy szomszédunknak kellett elvinnie magához minket, mert nagyon hideg volt, és abban az időben az a környék kedvelt tanyája volt a pedofiloknak, kisebbségnek, hajléktalanoknak. Leszúrják a kutyát és annyi.

Anya ebben az időben adta be a válókeresetet. A hugom csak azt értette, hogy apa jókedvűen, későn jön haza és játszanak, amíg Ancsa a konyhában van. Én viszont láttam, tudtam, hogy hibás. Ezért szépen lassan én le voltam szarva, Ercsit pedig mindenféle hazugsággal magához édesgette. Olyan sikeres volt ez az akció, hogy a tárgyalások alatt velünk jött egy bérelt lakásba a "nyócker"be. Muszáj volt bejönnünk, mert nagyon sokat kellett utazni, és Anya kétszer tette meg az utat oda-vissza.Akkoriban ismerkedett meg egy taxis pasassal, akivel azóta is együtt van :S

Következő lakásba, a Városliget mellé már nem jött velünk. Kaptunk egy téglafont, amin keresztül óránként zaklatott bennünket, és nemegyszer csövezett a ház lépcsőjén. Egyszer a hugomat kivette az ablakon, és elvitte sétálni, amíg Anya dolgozott. Engem akkor már nagyon utált, főleg amikor megkérdeztem, hogy miért hagyot minket egyedül a telken. Kéthetente kellett hozzá mennünk, sokszor az ajtóbol küldött vissza...
 

Ebben a korszakban felvételiztem az NLGbe, ahova föl is vettek.

Elköltöztünk Budára. Oda nemsokára követett minket Anya új párja. NO COMMENT.

Egy év múlva elköltöztünk egy ismerősünkhöz, egy tanyára. Volt ott, ló, kutya, macska, kecske, bárány, disznó, libák, csirkék, kacsák. Kaptam egy emléket: egy vaddisznó koponyáját. Jó volt nagyon jó volt a kapcsolatom az ottélőkkel, egészen addig, amíg a lányuk haza nem költözött a kissebségi telepről. (már nem tudom, melyiket érzik sértőnek. Bármit mondok, nem annak szánom!)

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy hova költöztünk ezután. Talán visszamentünk a telekre, de a fele cuccunkat egy, az Örsön lévő szolgálati szobába zsúfoltuk be. Nem egyszer fordult elő, hogy hárman aludtunk és éltünk 6 négyzetméteren. Minen nap kimentünk összepakolni a telekre összepakolni a másnapi cuccot, hogy aztán máshol éjszakázzunk.

Már nem bírtuk, ezért kénytelenek voltunk Apához költözni. Anya ott maradt tartani a frontot, mert elkezdődött a kisajátítás, és félt, hogy ráborítják a házat.
Apánál is egy vicc volt, komolyan. Volt ott egykutya, ami 5x harapott meg, és Apa az ebet védte. Eljutottunk odáig, hogy sokkolóval kellett átjárkálnunk az udvaron. Rákospalota azon része amúgy is egy marha elit környék...
 

Meglepő módon eldurvult a helyzet, ezért az iskola gyermekvédelmi felelőse kollégiumba protezsált minket. Komolyan, ott is felülmulhatatlan volt; mint egy viperabarlang. Nem vagyunk hívők, és minden áron ránkkényszerítették a szerda esti áhitatot.
Minden hétvégen másik szülőnkhöz mentünk, Anyánál a hat négyzetméterre, ahonnan a párja miatt kiszorultunk az előtérbe.
 

2008 tavasszal kibéreltek közösen Józsi bácsival egy lakást Zuglóban. Most is itt ülök. Apa időközben rákos lett. Ez csak rontott a természetén, és én bármilyen türelmes és elnéző voltam, akkor is csak egy "köcsög kúrva geciláda" maradok.

Kb ennyi, amire emlékszem. Ja, még egy fontos: Apa a váláskor fele részét követelte a telek árának, amit szanáltak azóta. Megkapta az egyharmadát. Egyébként is áron alul kisemmizett minket a közig, de ezzel a pénzzel is csak tengődünk. Anya mindenkivel jótékonykodik a mi rovásunkra. De ez változni fog...